Reményke története:3.rész:

Nagyon közel volt már a nyári szünet én és a családom már azon gondolkozott hova menyünk nyaralni végül ara jutottunk,hogy elmegyünk egy kisebb közös nyaralásra plusz az öcsém Lacika és én választhatunk egy egy tábort ahová elmegyünk táborozni.Anyukám a itteni katolikus iskolába tanított én és az öcsém is oda járt az iskola minden évben rendezett egyhetes tábort ,erre az alkalomra anyukámat választották ki az egyik felvigyázónak emiatt az öcsém is anyával tartott.De ez a jövő ahova én gondolom magam a történetben az egy átlagos szerdai nap néhány barátnőmell együtt szerdánként elmegyünk a könyvtárba.Köztudott volt,hogy én nagyon szeretem a lovakat és ,hogy legszívesebben lovas táborba mentem volna.A könyvet amit választottam kivettem [A lovaglás alapjai] miközben a könyvtáros nő bepötyökte a könyv számát a számító gépbe.Végignéztem a könyvtár hirdető tábláját, annak legalján egy A4-és lapon nagy betűkel ki volt írva :Lovas tábort rendez a Király lovas tanya.
-Ezt nézzétek.-kiáltottam fel kicsit idétlenül
-Másoltasd le és vidd haza anyukádnak.-mondta Réka[osztálytárs]
-Menyibe kerül a másolás?-kérdeztem
-20 ft
Először mikor a zsebembe nyúltam nem találtam semit....
A könyvtárból kimenet:
-De jó,hogy mégis találtam 20 ft-ot már csak meg kéne győzni anyát,hogy elengedjen...


Annát elengedik a táborba mit csinálnak a lovászok mielőtt a táborozók megérkeznek kiderül a következő részben.

Lócsemegék

Korpás
Csemege:
-kb.7.5 dkg búzakorpa
-méz v. cukorszirup
-forralt víz

Öntsd a vizet a búzakorpára.Keverd hozzá a mézet vagy a cukorszirupot,malyd hagyd langyosra hűlni.Egy téli lovaglás után nincs is ennél jobb csemege a lovadnak.

Fontos!!!>Nemcsak az emberekre vonatkozik az a szigorú szabály ,hogy édességet csak módjával eszünk. 

Réményke története:2.rész:Hárly és Ani csikója

-...és tejesen égésegesnek találtam.
Egy kocsi gurult be az udvarra.A magas férfi aki kiszállt oda szaladt az orvoshoz és a lovászokhoz.
-Halottam mi történt remélem időbe jöttem...
-Na akkor én most megyek.
A állatorvos elindult,de mielőtt kiment volna az  istállóból visszafordult.
-Egy kis idő múlva be mehetnek megnézni a kiscsikót.
Percekig csend volt végül Andi megszólalt:
-Na,hogy nevezzük el a kis Hárly, Ani utódot
-Valami ami H betűvel kezdődik.
-Tudjátok mit lehet,hogy ez a név nem H betűvel kezdődik,de nagyon találó lesz.legyen a neve:Remény
-Nekem tetszik kérdezzük meg  a főnököt ,hogy mit gondol.
Az egész csapat odament a főnökhöz aki tejesen egyetértett a nevet illetően.

Hogy mi fog történni a kis Reménykével azt a következő részben megtudjátok.

www.pacivip.wall.fm

Kedves lovasok, lóbarátok!





Szeretettel várunk a lovasok közösségi 
oldalán.Az oldalon folyamatosan frissülő lovas témákkal, képekkel várunk
minden lovast :)a cím:  www.pacivip.wall.fm   A regisztrációt előre is 
köszönjük!Ha lehetséges akkor továbbítsd ezt a levelet a többi lovas 
ismerősödnek is! Köszönöm!

Híres lovak mitológiája:Incitatus

Incitatus

Nagyszerű versenyló volt Incitatus, több nagyszerű győzelemmel ajándékozta meg tulajdonosát, a római császárt. Azonban neve nem erről vált közismerté, hanem az uralkodói önkény jelképeként emlegették már az ókorban is. A császár ugyanis Caligula (i.sz. 37-41) volt, az egyik legbetegebb lelkületű uralkodó a történelemben – legalább is a történetírói szerint. Az egyikük, Suetonius 12 császárról írt könyvében szaftosabb részleteket tálalt azok magánéletéről, mint a legpiszkosabb jelenkori bulvárlapok, vagyis nyilvánvalóan nem rokonszenvezett velük. Nem tudhatjuk, hogy mi a teljes igazság a szenátussal állandóan harcban álló, sorban még csak harmadik római császár életéről, de feltételezhető, hogy nem véletlenül keringtek róla a Suetonius által leírt borzalmas történetek. Ezek nemcsak a mindenkor ízlésének megfelelően vérfertőzésekről, kicsapongásokról, szadista kegyetlenkedésekről, véres önkényről és beteges, de nem alaptalan paranoiáról szólnak, hanem egy lóról is, amely állítólag majdnem a legmagasabb rangot érte el a világtörténelemben, amelyet állat valaha is elért.

A kocsiversenyek Rómában hasonló szerepet töltöttek be, mint manapság a labdarúgás. Voltak klubok, profi versenyzőkkel, valamint őrjöngő szurkolótáborral. Négy szín képviselte az egyes „klubokat”, a fehérek és vörösök mellé a császárkorban alakult meg a kék és zöld „fakcio”. Caligula a zöldek híve volt, olyannyira, hogy sokszor azok táborában tartózkodott és étkezett. Ebből kifolyólag a császár kegy révén előnyhöz jutó zöldeket erősítette Incitatus, a pompás ügető is. Suetonius írt arról, hogy a versenyek előtti napon katonák jártak körbe az istálló környékén, és intettek aznapra mindenki szigorú csendre, nehogy bármi is megzavarja a versenyző lelki felkészülését. Ugyanő szerint a paripa 18 saját szolgával rendelkezett. Az istállója fényűző volt, márványból és elefántcsontból épült, a szerszámait drágakövek ékesítették. Külön szórakoztatókat biztosítottak számára, hogy ne 

Nagyszerű versenyló volt Incitatus, több nagyszerű győzelemmel ajándékozta meg tulajdonosát, a római császárt. Azonban neve nem erről vált közismerté, hanem az uralkodói önkény jelképeként emlegették már az ókorban is. A császár ugyanis Caligula (i.sz. 37-41) volt, az egyik legbetegebb lelkületű uralkodó a történelemben – legalább is a történetírói szerint. Az egyikük, Suetonius 12 császárról írt könyvében szaftosabb részleteket tálalt azok magánéletéről, mint a legpiszkosabb jelenkori bulvárlapok, vagyis nyilvánvalóan nem rokonszenvezett velük. Nem tudhatjuk, hogy mi a teljes igazság a szenátussal állandóan harcban álló, sorban még csak harmadik római császár életéről, de feltételezhető, hogy nem véletlenül keringtek róla a Suetonius által leírt borzalmas történetek. Ezek nemcsak a mindenkor ízlésének megfelelően vérfertőzésekről, kicsapongásokról, szadista kegyetlenkedésekről, véres önkényről és beteges, de nem alaptalan paranoiáról szólnak, hanem egy lóról is, amely állítólag majdnem a legmagasabb rangot érte el a világtörténelemben, amelyet állat valaha is elért.

A kocsiversenyek Rómában hasonló szerepet töltöttek be, mint manapság a labdarúgás. Voltak klubok, profi versenyzőkkel, valamint őrjöngő szurkolótáborral. Négy szín képviselte az egyes „klubokat”, a fehérek és vörösök mellé a császárkorban alakult meg a kék és zöld „fakcio”. Caligula a zöldek híve volt, olyannyira, hogy sokszor azok táborában tartózkodott és étkezett. Ebből kifolyólag a császár kegy révén előnyhöz jutó zöldeket erősítette Incitatus, a pompás ügető is. Suetonius írt arról, hogy a versenyek előtti napon katonák jártak körbe az istálló környékén, és intettek aznapra mindenki szigorú csendre, nehogy bármi is megzavarja a versenyző lelki felkészülését. Ugyanő szerint a paripa 18 saját szolgával rendelkezett. Az istállója fényűző volt, márványból és elefántcsontból épült, a szerszámait drágakövek ékesítették. Külön szórakoztatókat biztosítottak számára, hogy ne unatkozzon (a meghívókon az ő „aláírása” díszelgett). Cassius Dio szerint még a császári lakomákra is meghívták, ahol arany kupából ehette a zabot. A lakomára kényszermeghívott szenátoroknak kénytelen-kelletlen éltetniük kellett a pompás paripát. És itt jön az, ami ma is vitára ingerli a történészeket: a két római történetíró szerint Caligulának szándékában állt a legmagasabb szenátusi rangra, konzullá nevezni a kedvenc lovát. Szerintük csak a – kor szokásainak megfelelően erőszakos – korai halála akadályozta meg eme tett elkövetésében. Miután csak szándékról írtak, nagyon nehéz lenne bizonyítékot találni erre. Később úgy került be a köztudatba, hogy valóban konzullá nevezte Incitatust, a történet felbukkan sok helyen a világirodalomban is.unatkozzon (a meghívókon az ő „aláírása” díszelgett). Cassius Dio szerint még a császári lakomákra is meghívták, ahol arany kupából ehette a zabot. A lakomára kényszermeghívott szenátoroknak kénytelen-kelletlen éltetniük kellett a pompás paripát. És itt jön az, ami ma is vitára ingerli a történészeket: a két római történetíró szerint Caligulának szándékában állt a legmagasabb szenátusi rangra, konzullá nevezni a kedvenc lovát. Szerintük csak a – kor szokásainak megfelelően erőszakos – korai halála akadályozta meg eme tett elkövetésében. Miután csak szándékról írtak, nagyon nehéz lenne bizonyítékot találni erre. Később úgy került be a köztudatba, hogy valóban konzullá nevezte Incitatust, a történet felbukkan sok helyen a világirodalomban is

Könyvajánló:Moira Duggan Horses

Moira Duggan-Horses A lovat tiszteljük és becsüljük kecsessége, alakja, bátorsága és eszessége miatt. A ló, akinek erős vállán civilizációk emelkedtek a csúcsra, továbbra is fogva tartja az ember képzeletét, még ebben a modern automatizált korban is. Ez a könyv a ló ünneplése: szemünk elé tárja a ló fejlődését, régi és mai szerepét, és a misztikát, mely a mai napig körülveszi ezt az állatot. 75 gyönyörű, színes fényképpel. Szerkesztő: Terri L. Hardin Kiadó: Gallery Books   A kiadás helye: New York  A kiadás éve: 1990  Kötéstípus: Varrott keménykötés   Oldalszám: 64  Nyelv: Angol  Megjegyzés: 75 színes fotóval illusztrált.   Tartalom: evolúció, lóverseny, állattenyésztés, lótenyésztés, Morgan, Mustang, póni, Camargue, zsoké

Reményke története:1.rész:A múlt felidézése

Az orvos megrázta lassan a fejét és beszédre nyitotta:
-Ikrek.
-Ikrek,de az azt jelenti, hogy.....
-Hogy az egyik biztosan nem éli túl.
Az orvos kilépett Ani bokszából és odament a tanya egyik dolgozójához
-Mikor úgy látják,hogy itt az ideje hívjanak fel.
-Úgy lesz doktor úr.
Eltelt egy néhány hét vagy akár több is a lovászok kerestek egy szép tágas bokszot Aninak ahol kényelmesen le tud feküdni.Aznap este a lovászok bent maradtak a tanyán.Andi[az egyik lovász]folyamatosan elment ellenőrözni Anit az istállóban.Ani lásan és nyugodtan lefeküdt a puha szénába Andi kiment a konyhába és tárcsázta az orvos számát...
Az első "kiscsikó"már halva született a lovászok között hosszú csönd honolt.
-10,20%-ott adok hogy a másik túléli...talán még a 10-nél is kevesebbet....,de azért reménykedjünk.
-Istenem szegény Ani pedig már annyira várta a kiscsikót.
Mondta könnyes szemel Fanni[egy másik lovász]
-Már csak a remény maradt.
Mikor ezt Andi kimondta az orvos nagy mosollyal kilépett
-Megvizsgáltam a  kiscsikót és...............

                                                                    Folytatás a következő részben!

Híres lovak mitológiája:Bukephalosz

Bukephalosz  jelentése: „ökörfejű” Nagy Sándor harci ménje volt és bizonyítottan a történelem leghíresebb lova. A római Piazza del Quirinale téren álló lovas szoborcsoport egyik szobra is róla kapta nevét.

 Bukephalosz megszelídítése

Bukephalosz 12 éves korára valóságos szörnyeteggé vált, lehetetlen volt megülni és letépte a húsát mindenkinek, aki ezt megpróbálta. Nagy Sándor azonban tudta kezelni. Plutarkhosz lejegyezte a történetet, ahogyan Kr. e. 344-ben a 12 éves trónörökös megnyerte a lovat. Athesszáliai Philonicus, egy lókereskedő hozta a lovat II. Philipposzkirálynak összesen 13 tálentumért (vagy 16 tálentumért – Idősebb Pliniusszerint). Azóta senki nem tudta megülni az állatot, Philipposzt pedig nem érdekelte, ám a fiát, Sándort igen, és megígérte, hogy fizet a lóért, ha nem tudja megszelídíteni. Alexandrosz megpróbálta, és mindenkit meglepett, amikor betörte a lovat. Sándor megnyugtató hangon beszélt hozzá és lassan úgy fordította, hogy a ló ne lássa a saját árnyékát, amelytől megijedt és megvadította, így sikerült megszelídítenie őt.Plutarkhosz úgy írja le az eseményt, hogy mindez arra sarkallta Sándor apját, hogy a következőket mondja a fiúnak: „Óh fiam, legyen olyan királyságod, amely egyenlő és méltó hozzád, mert Makedónia túl kicsi számodra.”

Bukephalosz tenyésztésével és neveltetésével kapcsolatban Pszeudo-Kalliszthenész mitikus szálat vont a ló eredete köré. Ebben a történetben Philipposz saját birtokán tenyésztette ki a csikót és nemes tulajdonságait az állat magától Pégaszosztól örökölte. Az állat mitikus tulajdonságait a delphoi jós is megerősítette, aki azt mondta a makedón királynak, hogy Bukephaloszt, a lovat, melynek vállai közül ökörfej nő ki, egyedül az tudja megülni, aki egykoron majd a világ ura lesz. Néhányan azonban úgy gondolják, hogy Bukephalosz valószínűleg az akhal-tekevérvonalból származott.

Könyvajánló:Molnár István Elsuhant idők mesélő emlékei I. - II.

Elsuhant idők mesélő  emléke I.
  - Kisbér, és egy Karácsony Zalában 1908 körül 
Egyszer volt egy katona… Lassan másfél évszázada látta meg a napvilágot, és nyolcvan éve, hogy lelkét teremtőjének vissza adta. Mi maradt utána? Rengeteg. Egy csodálatos, utólag színezett főtiszti egyenruhában ábrázolt fényképe, egyik kedvenc neveltjének, Kunfutónak, vagy Arrivederlának a díszpatkója, no meg a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézetében rejtőzködő vaskos személyi anyaga. Életét kitöltötte a hazája iránti szeretete, katonai esküjéhez való megkérdőjelezhetetlen hűsége, feljebbvaló iránti nagyfokú tisztelete, beosztottjairól való odaadó gondoskodása.

Tisztviselő családból származott, pályáját csak egymaga egyengette. Anyanyelvi szinten elsajátította német nyelvet, jól beszélt franciául, szépen zongorázott, igen jól gépírt, miközben napi 16 órákat céltudatosan dolgozott. Testet, lelket sosem ölt. Az egykori jó szemű, egyszerű „lóválogatóból” a Magyar Királyi Kisbéri Ménes parancsnoka, lovassági főigazgatója lett. Jó néhány éve már, hogy lelki üdvéért elmormoltam egy imát a portugáliai Fatiméban, e pillanatban mintha valaki mellém ült volna a templom félhomályából, egy oszlop mögül. Igen ő volt az, apai nagyapám, akit sajnos személyesen nem ismerhettem. Legyen neki könnyű a föld…

Egy régi zalai családba házasodott be, ahol a hagyomány, a föld és a természet iránti alázatos szeretet, elődeik és az egymás iránti tisztelet volt az úr századok óta mindennapjaikban. A zalai nagycsalád érezte, az 1944.-es májusi, a mindenki által nagy tisztelettel szólított Tekintetes asszonyuk temetését követően minden megváltozik: nem lesz több híres zalai karácsony, nevezetes vendéglátás, kiszámítható, biztonságos, olykor puritán életük semmivé válik. Temették egyúttal az 1952-re semmivé vált anyaföldjük, állataik, növényeik világát, imádott Zalájukat, a Dunántúlt, és egy kissé a hajdan volt Magyarországot is. 

A kései utódokat élteti a remény: az elsuhant idők mesélő emlékei tanúságot támaszt szolgáltatnak számukra a jövőre, saját maguk és környezetük javát szolgálva. A történet itt megszakad, majd az anyai ágon folytatódik az 1900-as évek elejétől, Alsó-Sziléziában, egy soknyelvű, ezerarcú élhető városban. Igen, itt született meg anyám, egy gyönyörű, késő barokk házban, a szeretett városuk Bielitz-Biala 1918-ig tartozott az Osztrák-Magyar Monarchiához. Az emberek,-birodalmi németek, osztrákok, csehek, galíciai zsidók, magyarok és lengyelek 1914-ig itt békében éltek egymással, és eközben felépítettek egy élhető várost. Majd minden megváltozott…de nagyanyám, a híres háziasszony rendületlenül süti híres fahájas fánkját, a világháború kitörésének vasárnap délutánján a nevezetes gyümölcsös lepényét. De ez már egy következő történet, melynek konyhai emlékei is élnek mindmáig, százéves, háztartási és süteményes receptkönyvének lapjain.

Reményke története:Előszó

Ez a történet amit most elmesélek megtörtént.
Szereplők:Jacsó Anna [én]
                Ivett[szobatársam]
                Bea[Ivett ikertestvére és a szobatársam]
                a tábor többi lakója a táborvezető a lovászok
                na és persze a lovak:Tücsök,Vina, Zeusz,Hárli,Remény:a történet címadó lova,Tündér,Baba,Sakira,Tempó,Móni,Ani,Csitri
A történet a jánoshalmi Királylovastanyán történt.

A történetet írta:Lovas Anna[Jacsó Anna]
Ellenőrizte:J.Sz.E.